a Poseidon | Tombouctou

a görög Mitológia >> görög Istenek >> Tengeri Istenek >> Triton

görög Neve

Τριτων

Átírási

Tritôn

Latin Helyesírás

Triton

Fordítás

a Harmadik (tritos)

Triton a kagyló-shell trombita, Paestan piros-ábra krater C4th B.,C., J. Paul Getty Múzeum

TRITON hal volt farkú tenger-isten, a fiát and herald of Poseidon, aki üvöltése a hullámok a kagyló-shell trombita.

Triton is le, mint az Isten a Tritonis, egy nagy sós tó Líbiában. Amikor az Argonauták a sivatag közepén rekedtek, segített nekik átjutni a tóból a tengerbe.

trtion a görög vázafestésben halfarkú mermanként ábrázolták, néha szakállas,néha fiatalos. A görög szobrászatban és mozaikban gyakran kapott kettős hal-vagy delfinfarkat., Mozaik művészet is hozzá egy pár rák-karom “szarvak”, zöld színű bőr, néha egy pár ló mellső lábak. Poszeidón hírnökeként szárnyas homloka és kagylóhéjas trombitája volt.

a Tritont gyakran a tenger szatirikus daimonjainak (szellemeinek) tekintett tritonoknak nevezett tengeri szeszes italokba szorozták.

Triton család

szülők

POSEIDON & AMPHITRITE (Hesiod Theogony 939, Apollodorus 1.28, Hyginus Előszó)

utódok

enciklopédia

forrás: Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology.,

klasszikus irodalom idézetek

A tengeristen Triton

Heracles birkózás Triton, Athéni fekete-figura amphora C6th BC, British Museum

Hesiod, Theogony 930 FF (Trans. Evelyn-White) (görög eposz I. E. 8. vagy I. E. 7.):
” és Amphitrit és a Hangos zúgó Földrázó született nagy, széles uralkodó Triton, és övé a mélyben a tenger, élő kedves anyja és az Úr az apja az arany ház, egy szörnyű Isten.”

pszeudo-Apollodorus, Bibliotheca 1., 20:
” amikor eljött a születés ideje, Prometheus . . . a Triton folyó baltával ütötte Zeusz fejét, koronájából Athéné (Athena) ugrott fel.”

pszeudo-Apollodorus, Bibliotheca 3. 144:
“azt mondják, hogy Athéné születése után Triton nevelte, akinek Pallas nevű lánya volt.”

pszeudo-Hyginus, Előszó (trans. Grant) (Római mitográfus C2ND A. D.):
” From Neptunus and Amphitrite: Triton.”

pszeudo-Hyginus, Astronomica 2. 23:
” van egy hasonló történet a Triton héjáról., Ő is, amikor kivájta az általa feltalált trombitát, magával vitte a Gigantes (Giants) ellen, és furcsa hangokat fújt át a héjon. A Gigantusok, attól tartva, hogy valami vadállatot az ellenségeik hoztak, elrepültek, és így legyőzték őket, és az ellenségeik hatalmába kerültek.”

Ovid, metamorfózis 1. 332 ff (trans. Melville) (Római eposz I. E. 1-től I. E. 1-ig.,):
” a tenger ura (Pelagi rektor) letette háromágú lándzsáját, és megnyugtatta a hullámokat, és a mély tritonból tengerszínű, vállát tengeri kagylókkal barnította, visszhangzó konkolyát fújta, hogy a folyók, hullámok és árvizek visszavonuljanak. Felemelé kürtjét, üreges spirálját, a kürtöt, amely az óceán közepén szólalt meg, kitölti a hajnal partjait és a naplementét a világ körül; és amikor megérintette az Isten nedves szakállú ajkait, és lélegzetét vette, és meghátrált, meghallotta a föld és a tenger minden széles vize, és mindenki meghallotta a hangját, engedelmeskedett.,”

Heracles wrestling Triton, Athéni fekete-figure zone cup C6th BC, the J. Paul Getty Museum

Ovid, metamorfózisok 2. 6 ff:
” a hullámokban a tengeri istenek (di Caerulei) laktak, Aegeon, hatalmas karjai összefonódtak az Óriás bálnák hátán, kétértelmű Proteus, Triton szarvával.”

Virgil, Aeneid 10. 209 ff (trans. Day-Lewis) (Római eposz I. E. 1.,):
“hajója az Óriás Triton volt,amelynek hangja a sötétkék vizet érintette; merítő alakja egy ember szőrös törzsét a derékig, a hasát pedig egy nagy hal.”

Propertius, Elegies 2. 32 (trans. Goold) (Római elegy I. E. 1.):
” a víz hangja, amely az egész medencét kifröccsen, amikor a Triton hirtelen kifolyik egy szökőkút az ajkáról.”

Propertius, Elegies 4. 6:
” Triton a végkifejletet konkolyára hívja,és a szabadság színvonaláról a tenger minden istennője tapsolt.”

Cicero, de Natura Deorum 2., 35:
” Triton tridentje, a billowy-tenger alatti barlangos boltozatok gyökereit felemelve, a mennyek mélyéből vetette fel-egy hatalmas sziklát.”

Nereus, Triton és Heracles, Athéni fekete figura hydria C6th BC., Metropolitan Museum of Art

Nonnus, Dionysiaca 1. 60 ff (trans. Rouse) (görög eposz C5TH A. D.):
” Triton meghallotta Zeusz csalárd lowingját, és esküvői dalával visszhangzó hangot adott Kronidesnek (Cronides).”

Nonnus, Dionysiaca 36., 92 ff:
” a tenger viharos trombitája Phoibos (Phoebus) fülébe harsogott-egy szélesvásznú Triton a saját megfelelő kagylójával, mint egy félig kész ember, a deréktól lefelé egy zöld hal-a Nereides kiáltotta a csatakört-Arab Nereus felemelte a tengert, és harsogta a tridentjét.”

Nonnus, Dionysiaca 43. 203 ff :
” A broadbearded Triton hangzott a megjegyzés az őrült csata … ő végtagok két fajta emberi alakja, a test különböző, a zöld, a ágyék-fej, fél tőle, de lóg a záró vizes ágyék egy kanyargós fishtail, villás.,”

HERACLES WRESTLES Triton

Heraklész a korai Athéni vázafestésben (lásd a képeket ezen az oldalon). A történet valószínűleg a mese egy változata, amelyben a hős megragadja Nereust, a tenger öregét, hogy megtanulja a Hesperides arany almáinak helyét-az idős istenséget erőteljes, fiatal unokája helyettesíti birkózóként.

pszeudo-Apollodorus, a könyvtár 2. 114 (trans. Aldrich) (görög mitográfus C2ND A. D.):
” Nimfai (nimfák), akik Zeusz és Themisz lányai voltak . . . megmutatta neki Nereus-t., Héraklész magához vette, miközben aludt, és megkötözte őt, amint Nereus mindenféle formává változott; nem engedte szabadon, amíg Nereus el nem mondta neki, hol vannak az almák és a Hesperidák.”

Triton a TRITONIS-tó Istene & az argonauták

Triton conch-shell trombitával, Greco-római mozaik, Bardo Nemzeti Múzeumfigcaption>

Pindar, Pythian Ode 4. 19 ff (trans. Conway) (I. E. 5.,):
” jele volt annak, hogy Thera bebizonyítja a nagyvárosok anyjának, amikor a tritonis-tó felé a tengerbe ömlik, Euphemos (Euphemus) elvette a házigazda barátságának ajándékát, egy halandói Istentől, Ho-tól, aki egy földdarabot adott; és magasból, hogy megjelölje a jelet, Zeusztól, az Atyától, Kronosz fiától (Cronus) mennydörgés hallatszott.Ez annyira megtörtént, mint a hajónkon a bronz-fluked horgonyt lógtuk . . . amikor tizenkét napig Okeanosból (Oceanus) a föld sivataga felett hordoztuk a jó hajó hajótestét . . .,
aztán eljött hozzánk ez az Istenség, teljesen egyedül, öltözött a nemes látszatát egy ember tiszteletteljes csapágy, és barátságos beszédet tett, hogy foglalkozzon velünk egy kedves üdvözlő-ilyen szavakat, amellyel egy jó szándékú ember beszél, hogy meghívja az idegenek újonnan jönnek, hogy megosszák asztalát,és felajánlja őket először szívesen. Mégis odahívott minket a kedves kérésünk, és megtiltotta a tartózkodásunkat., Az ő nevét adta, Eurypylos (Eurypylus), mondván, ő volt a fia a halhatatlan birtokosa a Föld, Ennosides ; látta óra sietve, hogy el, és egyenesen megállt, és megragadta a rögöt a lába mellett, és a jobb kezében támogatta az ajándék a barátság. És mivel nem érzett hitetlenséget, Eufémosz a partra sietett, és megragadta kinyújtott kezét, és elfoglalta a földet, az ég akaratának jelét. De most megtudom, hogy Elveszett, lemossák, ahogy este esett a hajó fedélzetéről, hogy vándoroljon a tenger sötét sima dagályán, a tengeri spray-vel., Valóban sok időt kértem a szolgálóktól, akik megkönnyítik a fáradságunkat, hogy jól nézzék; de elfelejtették. Így most a Líbia messze terjedő síkságának halálos magja ömlik erre a szigetre, e ‘ er a megfelelő időben. Mert ott volt az a herceg, a lovas Istenének, Poseidonnak a fia . . .
Euphemos jön Szent Tainaros (Taenarum), és öntött, hogy a mag, ahol hasadék föld nyílik a szája a pokol, majd volt fiai a negyedik generáció lefoglalt a Danai e széles szárazföld. Mert akkor a hatalmas Spárta és Argosz öböléből és Mikenaiból (Mükéné) a népek felemelkednek és elmennek lakóhelyükről., De most Euphemos, figyelembe egy fajta egy külföldi nők az egyik, hogy a menyasszony, meg kell találni a választott faj. És eljövének az istenek tiszteletére, erre a szigetre, a ki e sötét foltos síkság urává született embert szül. És az eljövendő napon ez az ember letapossa az utat Pütho szentélyéhez és Phoiboshoz (Phoebus) . . . beszél néki az õ jósával, hirdetvén, hogy hatalmas sereget hoz a hajókon Neilosz (Nílus) gazdag földjére, a Kronosz fiának körzetébe .”

Herodotus, Histories 4. 179. 1 (trans. Godley) (görög történész, KR. E. 5.,C.):
” A következő történetet is elmondják: azt mondják, hogy Jason, amikor az Argo-t Pelion lábánál építették, a hecatomb mellett egy bronz állványt is felszállt, és elindult a Peloponnészosz körül, hogy Delphoiba (Delphi) menjen. Mikor pedig maleánál vala, egy északi szél fogá és elragadá őt Líbiába, és mikor földet látott, beméne a Tritoni-tó sekélyébe. Ott, miközben még nem talált kiutat, Triton (a történet megy) megjelent neki, és azt mondta Jasonnek, hogy adja neki az állványt, megígérte, hogy megmutatja a tengerészeknek a csatornát, és sértetlenül elküldi őket., Jason igen, és Triton aztán megmutatta nekik a csatornát a sekélyből, és az állványt a saját templomába helyezte; de először prófétált rajta, kijelentve az egész ügyet Jason elvtársainak: nevezetesen, hogy ha az Argo legénységének bármely leszármazottja elveszi az állványt, akkor száz görög várost alapítanak a Tritoni-tó partján. Ezt hallva (azt mondják) az ország Líbiai népe elrejtette az állványt.”

Triton és Hippocamp, görög-római mozaik Antioch C2nd-3rd.,, Hatay Régészeti Múzeum

Apollonius Rhodius, Argonautica 4. 1548 – 1623 (transz. Rieu) (görög eposz I.E. 3.):
” Orpheus azt javasolta, hogy hozzák ki azt a nagy állványt, amelyet Apollon adott Iasonnak (Jasonnak), és ajánlják fel a föld isteneinek, akik így arra késztethetik őket, hogy segítsenek nekik útjukon. És kimenének a partra, és nem hamarabb felállíták az állványt, mint a nagy Isten, Triton, megjelent elõttük, egy fiatalember formájában., Felkapott egy földdarabot, és örömmel fogadta őket, mondván: “fogadjátok el ezt az ajándékot, barátaim. Itt és most nincs jobb emberem, akivel olyan idegeneket fogadhatnék, mint te. De ha elvesztetted a figyelmed, mint sok külföldi utazó, és át akarsz kelni a líbiai-tengeren, én leszek a vezetőd. Apám, Poszeidón megtanított minden titkára, és én vagyok a tengerfenék királya. Lehet, hogy hallottál rólam, bár olyan messze élsz-Eurypylos (Eurypylus), Líbiában született, a vadállatok országában.,”
Euphemos (Euphemus) örömmel kinyújtotta a kezét a lóért, és ezt mondta: “Uram, ha tudsz valamit a minószi tengerről és a Peloponnészoszról (Peloponnészosz), könyörgünk, hogy mondja el nekünk. Távol a jelentéstől, hogy idejöjjünk, egy nehéz gale sodort partra minket a földed határain. Aztán felemeltük a hajónkat, és minden erejével hazánkba hurcoltuk, amíg el nem értünk a lagúnába. És nem, fogalmunk sincs, hogyan juthatunk ki belőle, és érhetjük el Pelopsz földjét.”
Triton, kinyújtva a kezét, a távoli tengerre és a lagúna mély szájára mutatott., Ugyanakkor elmagyarázta: “ez a kijárat a tengerbe; a sima, sötét víz jelzi a legmélyebb helyet. De mindkét oldalán strandok vannak, ahol a hengerek eltörnek-innen látható a hab -, és a köztük lévő hajóút keskeny. A ködös tenger túlnyúlik innen a Pelops Szent földjére, Krete (Kréta) másik oldalán. Ha már kint vagy a szabadban, tartsd a földet a jobb oldalon, és öleld meg a partot, amíg észak felé tart. De ha ez a tendencia felé, majd elesik, akkor nyugodtan hagyja azt a pontot,ahol a projektek és vitorla egyenesen., Akkor boldog út! És ha a munka nehéz, ne hagyd, hogy ez zavarjon téged. A fiatal végtagok nem kifogásolhatják a fáradságot.”
így ösztönözte a barátságos Isten az Argonauták indult egyszerre. Elhatározták, hogy evezéssel menekülnek a lagúnából, a hajó pedig lelkes kezük alatt kovácsolódott előre. Közben Triton felkapta a nehéz állványt, és besétált a vízbe. Látták, hogy közbelép, de egy pillanat alatt eltűnt, nagyon közel volt hozzájuk. De a szívük melegedett. Úgy érezték, hogy az egyik áldott eljött hozzájuk, és szerencsét hozott., Arra buzdították Iason-t, hogy ölje meg juhai legjobbjait, és dicsérő szavakkal tartsa azt az Istennek. Iason sietve kiválasztott egy, felemelte, és megölte át a tat, imádkozva ezeket a szavakat: “a tenger istene, te, hogy megjelent nekünk partján ezeket a vizeket, hogy a hölgyek a sós ismerlek, mint a tengeri csoda Triton, vagy mint Phorkys (Phorcys), vagy mint Nereus, legyen kegyes, és megadja nekünk a boldog visszatérés vágyunk.
imádkozása közben elvágta az áldozat torkát, és a farról a vízbe dobta., Ezután az Isten kilépett a mélységből, már nem álruhában, hanem saját valódi formájában, és az üreges hajójuk szárának megragadása a nyílt tenger felé vonzotta. Tehát egy olyan ember, ügetés mentén mellett egy gyors ló ebből a bozontos sörénye, mint ő hozza a verseny a nagy arénában; pedig semmit sem kívánsz, hogy a ló megy vele, dobálta a fejét, a büszkeség, hogy a hab-sárgásbarna kicsit gyűrű, ki, mint ő champs az állkapcsa, hogy ezt az oldalt, meg minden.,Az isten testét, elöl, hátul, a korona a fejéről, hogy a dereka is, hasa volt, pontosan olyan, mint a többi halhatatlanok; de a csípő le, hogy egy szörnyeteg volt a mély, két hosszú írás, minden végződő egy pár ívelt métely alakú, mint a félhold. E két farok forgatásával megragadta a víz felszínét, így Argót a nyílt tengerbe vitte, ahol elindult. Aztán a mélységbe süllyedt, és az Argonauták csodálatosan kiáltottak a félelmetes látványra.Azt a napot a parton töltötték., Az ottani kikötő Argo nevét viseli, és ott tartózkodásának jelei is vannak, köztük Poszeidón és Triton oltárai is. Hajnalban elterjesztették a vitorlát, és a nyugati szél előtt futottak, a sivatagot mindig jobbra tartva.”

Kétfarkú Triton, görög mozaik C2ND B. C., Sparta Régészeti Múzeum

Apollonius Rhodius, Argonautica 4. 1734 ff:
” azt álmodta, hogy melléhez tartja azt a földdarabot, amelyet az Isten adott neki, és fehér tej patakjaival szoptatja., A csikó, amilyen kicsi volt, szűzies megjelenésű nővé változott, és szenvedélyesen feküdt vele. Amikor a tett megtörtént, bűntudatot érzett-szűz volt, és ő maga szoptatta le. De vigasztalá õt, mondván szelíd hangon : “barátom, én Triton állományából és a te gyermekeid ápolója vagyok; nem halandó cseléd, hanem Triton és Líbia leánya. Adj nekem otthont Nereus lányaival (a Nereidekkel) a tengerben Anaphe közelében, és a nap fényében újra megjelenik az idő, hogy üdvözöljem leszármazottaidat.,”
Euphemos, miután álmát emlékezetbe helyezte, elmondta Iason-nak (Jason). Az álom emlékeztette Iason-t Apollon orákulumára, felkiáltva: “nemes barátom, nagy hírnévre vagytok jelölve! Amikor ezt a földcsomót a tengerbe dobtad, az istenek szigetet csinálnak belőle, és ott élnek a gyermekeid gyermekei. Triton barátként fogadta Önt ezzel a kis darab Líbiai földdel. Triton és más Isten nem találkozott velünk, és ezt adta neked.
Euphemos örömmel hallotta Iason próféciáját, és nem tette semmissé., A kagylót a tenger mélyébe dobta, onnan nőtt fel egy Kalliste (Calliste) nevű sziget, leszármazottainak Szent ápolója.”

Lycophron, Alexandra 886 ff (trans. Mair) (görög költő KR. E. 3.):
” hol Triton, leszármazottja Nereus, a Kolkhian (Colchian) nő adta ajándékba a széles keverőtál kovácsolt arany, mert megmutatta nekik a hajózható utat, amellyel a Tifys kell végigvezeti a keskeny zátonyok hajóját sértetlenül., A twy-formált Isten, a tenger fia, kijelenti, hogy a görögök megszerezik a föld szuverenitását, amikor Líbia lelkipásztori népei elveszik szülőföldjükről, és egy Hellennek adják a hazatérő ajándékot.”

Diodorus Siculus, Történelmi Könyvtár 4. 56. 6 (trans. Oldfather) (I. E. 1.,) :
“Ha voltak, hajtja a szél, hogy a Syrtes pedig megtanulta a Triton, aki király volt Líbiai abban az időben, a sajátos természet, a tenger, ott, hol elől biztonságban a veszedelem bemutatták neki a bronz állvány, amely volt írva ősi karakterek, valamint állt, amíg inkább az utóbbi időkben az emberek között Euhesperis .”

Statius, Thebaid 5. 705 ff:
” szekerén magasan jön a mély, és a habzó hidak által kialakított kettős alakú Triton úszás messze és szélesen jelzi a süllyedő főutat; Thetis ismét sima, dombok és partok jelennek meg.,”