A kutatók számos elméletet dolgoztak ki arról, hogy az emberi érzelmek hogyan keletkeznek és hogyan jelennek meg az agyban. A James-Lange és Cannon–Bard elméletekhez hasonlóan a Schachter–Singer érzelmi elmélet (más néven kétfaktoros elmélet) megpróbálja megmagyarázni az érzelmeket, mivel az fiziológiai izgalomhoz kapcsolódik.

A Schacter–Singer elmélet szerint az érzelem két tényező kölcsönhatásából ered: a fiziológiai izgalomból és a megismerésből., Pontosabban, ez az elmélet azt állítja, hogy a fiziológiai izgalmat kognitív módon értelmezik az egyes helyzetek összefüggésében, ami végül érzelmi élményt eredményez. Ezek a kognitív értelmezések—hogy egy személy hogyan címkézi meg és érti meg, amit tapasztal-a személy múltbeli tapasztalatai alapján alakulnak ki.

A Schachter–Singer kéttényezős elmélet

a Schachter-Singer elmélet az érzelmeket két tényező kölcsönhatásából eredőnek tekinti: a fiziológiai izgalom és a megismerés.,

például, ha egy mérges kígyó az udvarra, a Schachter–Singer elmélet azt állítja, hogy a kígyó kiváltani szimpatikus idegrendszer aktivációs (fiziológiai izgalom), hogy lenne érzelmeket jelölt, mint a félelem (megismerés) alapján az összefüggésben. Amit valójában megtapasztalna, akkor a félelem érzése lenne.

kutatásaikban Singer és Schachter adrenalint (epinefrint) adott be a résztvevőknek, ami számos élettani hatást okoz, mint például az izmok fokozott véráramlása és a szívfrekvencia emelkedése., Azt találták, hogy a gyógyszer befecskendezése nem vezetett a résztvevőkhöz, hogy megtapasztalják az adott érzelmeket. A James–Lange-elmélettel ellentétben, amely azt állítja, hogy az érzelmek fiziológiai izgalomból származnak, ez az elmélet azt állítja, hogy a testi változások támogathatják a tudatos érzelmi tapasztalatokat, de nem feltétlenül okozzák őket. Inkább egy bizonyos érzelem értelmezése mind az egyén fiziológiai állapotától, mind körülményeitől, a kognitív feldolgozás által közvetített kapcsolattól függ.