a rögzítési hatás, amelyet először Tversky & Kahneman (1974) tanulmányozott, olyan kognitív torzítás, amely miatt az emberek túl erősen támaszkodnak az első információra, amelyet referenciapontként kapnak. Az emberi elme nem veszi figyelembe valami értékét a belső értéke alapján, hanem összehasonlítja a különböző dolgokat egymással, döntéseket hozva ezen összehasonlító értékek alapján. A rögzítés tehát akkor fordul elő, amikor az egyének kezdeti információt használnak a későbbi ítéletek meghozatala érdekében., Amint egy horgony be van állítva, az ítéleteket úgy hozzák meg, hogy ezt a horgonyt referenciapontként használják, és gyakrabban, mint nem elfogult, bármi is legyen ez a horgony. Más szavakkal, a rögzítési hatás révén “horgonyokat” vagy referenciapontokat használunk a döntések meghozatalához, ahelyett, hogy racionálisan és objektíven gondolkodnánk, hogy összességében a legjobb döntést hozzuk.

a rögzítési hatás befolyásolja a tárgyalások módját, az általunk elfogadhatónak tartott árakat, az áruk minőségét vagy értékét stb., Számos kísérlet kimutatta, hogy nehéz elkerülni a rögzítési hatást, mivel ez hatással van a gondolkodásunkra, még akkor is, ha nem vagyunk tudatában. Egy tanulmányban két diákcsoportot felkértek arra, hogy kitalálják, milyen korban halt meg Mahatma Gandhi. Az első csoportot megkérdezték, hogy azt gondolják-e, hogy 9 éves kor előtt vagy után halt meg, a második csoportot pedig 140 éves kor előtt vagy után (mindkét horgony messze van a valóságtól, mivel Gandhi valójában 87 éves korában halt meg)., A kísérlet azt mutatta, hogy a két csoport szignifikánsan eltérő válaszokat adott – 50, illetve 67-pontosan azért, mert az eredetileg megadott rögzítési korértékek befolyásolták őket.

a rögzítési hatás számos példája megtalálható a kereskedelmi szektorban: az értékesítés során általános gyakorlat, hogy az eredeti árat közvetlenül alatta lévő eladási árral áthúzva mutatják be annak érdekében, hogy az ügyfelek számára a magasabb értékesítés előtti ár rögzítési pontja legyen, és viszonylag jó üzletnek tűnjön., Az emberek hajlamosak megítélni a termék értékét az árengedményhez képest, amelyet a horgonyárról kapnak, nem pedig a tényleges költségről, mivel természetesebben érdekli őket a horgony és az eladási ár közötti különbség, nem pedig a szóban forgó termék abszolút értéke.